A szirt tetejéről pillantok le a mélységbe. A Michigan-tó csillogó vize ebből a szögből pont olyan, mintha egy végtelen tengerbe bámulnék. Ha nem tudnám, hogy veszélyes lenne ekkora magasságból leugrani már csak a sziklák miatt is, elgondolkoznék egy csobbanáson. Olyan tökéletes ez a látvány, meg innen fentről az egész kilátás, hogy azonnal el is döntöm, ha már ugrani nem lenne egy életbiztosítás, akkor ez lesz a tökéletes háttér a bejelentkező vlogomhoz - ez a gondolat pedig furcsa deja vu érzéssel tölt el egy pillanatra. Meg is dermedek egy töredék másodperc erejéig, aztán egy vállrándítással lerázom magamról ezt az érzetet és a telefonom után kezdek kutatni a zsebemben.
- Hm. Fura... Biztos a másikba tettem - motyogok magam elé egyik zsebemből a másikba nyúlkálva. Nem találom.
Pánikolva kezdem tapogatom végig mindenemet, hátha varázslatos módon előkerül valahonnan, de nincs értelme. Nincs meg. Hol a francban lehet? Lehet nem is hoztam magammal. De milyen gyökér indul el úgy videózni az erdőbe, hogy nem viszi magával a telóját? Ráadásul azt se tudom, hol a francba vagyok. A mobilomon van GPS, már alapból azt sem értem, hogy az istenbe lyukadtam ki ide, ha azt a táborban felejtettem. Akkor pláne nem tudom, hogy fogok egyáltalán visszatalálni. Meg kell találnom.
- A francba már! - Ingerültem borítom ki a kis hátizsákom teljes tartalmát is a földre, abba reménykedve, hogy talán ebbe raktam pont azért, nehogy elhagyjam. Letérdepelek és többször is áttúrom a cuccaim halmát, de a mobil sehol sincs. - Shit.
Magamban puffogva dobálok vissza mindent a tatyimba, és ahogy összekaparom magam a földről feltűnik, hogy a világos farmerom és a felsőm is tiszta retek lett. A rohadt életért se lesz itt olyan tisztítószer, ami ennek a gondját viselné. Ha már itt tartunk...
Ajax meg fog ölni.
Nem emlékszem rá, hogy mielőtt eljöttem beszéltem-e vele, vagy egyáltalán jeleztem-e neki bárhogyan, mik a terveim mára, szóval biztos ki fog akadni, amiért ignorálom. Bár az is lehet, hogy le se szarja majd, mert azt hiszi még durcizom a legutóbbi játékbeli győzelme miatt - ami akár jogos feltevés is lehetne, mert csak piszok nagy mázlija volt és legközelebb úgyis leverem... Már, ha sikerül visszakeverednem a táborba. Csak nem lehet olyan nehéz, nem?
Pöppet kétségbeesve toporgok körbe egy helyben, hogy felmérjem a környezetem, hátha legalább azt be tudom tájolni merre vannak az égtájak. Valami rémlik arról, hogy a Medve-dűnék a Stillwaterhez képest nyugatra vannak, szóval akkor ha csak egyenesen sétálok vissza az erdőben, jó helyre kéne érkeznem.
Veszek egy nagy levegőt és nagy lendülettel elindulok a helyesnek vélt irányba. Már csak túl kell élnem egy erdei túrát és foglalkozhatok a követőimmel. Alig várom már, hogy megoszthassam velük a várva várt spooky season első részét, ha már ezért jöttem erre a szigetre. Hú, ha egyszer a kezemben lesz a telefonom, ebből a kis kalandból olyan story-time videót fogok készíteni... Végülis nincs is jobb, mint az ijesztgetős videókat valami vidámmal indítani.



Egy mobiltelefon hever a homokdűnék lábánál megbújva a kövek között, ott ahol a víz nem érheti. A kijelzője törött, de még így is működik - egy felvételt ismétel, míg végleg el nem sötétedik. Néhányszor meg is csörren közben, egy név bukkan fel rajta újra meg újra, valaki nagyon próbálja elérni a készülék tulaját, de sajnos nem tudja. Két napja már annak, hogy ide zuhant fentről, azóta nem hallott senki Nesrynről...